Az ambíció érdekes jelenség az emberi pszichében. Kis adagban segíthet a képességeink örömteli kibontakoztatásában, túl nagy adagban azonban már akadály lehet, sőt stresszessé tesz.
Ha pedig keveredik a megélhetés kényszerével, akkor valójában már elveszi az ízét a cselekedeteinknek, és az élet örömeinek. Ezért érdemes időről időre megnézni mennyire szeretjük azt, amit csinálunk, s mi a motivációnk minősége azzal kapcsolatban, amivel időnk jelentős részét töltjük.
Egy történet néha többet mond mind sok tanulmány és elemzés. Érdemes elgondolkozni a következő történeten, s megnézni annak fényében életünk eseményeit:
„Egy álmos kisvárosban rendszeresen összejött néhány ember esténként. A barátok kedvéért, a jó hangulatért, és a közös zenélés puszta öröméért jártak össze. Nem játszottak magas szinten, valószínű a kiművelt zenei ízléssel rendelkezők akár még fanyalognának is „művészetükön”.
Azonban jól érezték magukat, és nagyszerűen telt mindig az idő, amikor kedvenc időtöltésükkel foglalkoztak. Sőt, szépen lassan a zenében is fejlődtek.
Egy napon új vezető érkezett, akiben jókora adag ambíció, és tetterő lakott. Azt mondta nekik: „Meg kell mutatnunk mennyire kiemelkedőek vagyunk. Jobbak, mint a többi zenekar. Sőt ebből akár meg is élhetünk. Nem akartok abból élni, amit szerettek csinálni?” Természetesen mindenki egyetértett.
Az új vezető kemény tempót diktált. Akaratát megfeszítve, önmagát sem kímélve, minden idejét a zenekarra fordította. Azután egyenként megvált néhány embertől, akik nem játszottak túl jól, vagy nem voltak elég ambiciózusak. Helyükre mások érkeztek. Rend, és fegyelem volt, sőt még a bevételek is növekedtek. Hát nem gyönyörű? Úgy döntöttek, hogy a nagyobb tervek megvalósításába fognak, s fejlődnek tovább. A régiek közül néhányan, homályosan, elmosódva éreztek valamiféle nosztalgiát a régi idők felé, s így sóhajtoztak: „Milyen csodálatosak voltak a régi szép idők. Amikor rosszul adtunk elő, de élveztük, azt amit csinálunk.”
Gyakran megtörténik, hogy megtaláljuk amit szeretünk csinálni, s jók is vagyunk benne. Ilyenkor szeretnénk ezt megosztani a világgal. Ez természetes és építő késztetés. Azonban érdemes arra is ügyelni, hogy az egyensúly megmaradjon, s ne veszítsük el magunkat az eszközben. Ne váljanak cselekedeteink mindössze ambíciónk, s bizonyítási kényszerünk puszta eszközeivé.
A legfontosabb motiváció legyen a cselekvés adta öröm és kreativitás, valamint a mások felé irányuló szolgálat. Ha ezen túlmenően megjelenik a világ felé való megmutatkozás, és a bizonyítás vágya, az elismerésre való törekvés az nem gond. Csak ne ez utóbbiak legyenek a fő motiváló tényezők. Tegyük szokásunkká, hogy időről időre megvizsgáljuk, hogy mi is a valódi hajtóerő tetteink mögött. Így könnyebben leszünk képesek irányítani sorsunkat, s megőrizzük cselekedeteink tisztaságát. Sokkal többet, s tisztábban leszünk képesek adni önmagunknak és környezetüknek egyaránt.
Szívből kívánom mindenkinek a kreatív, önfeledt tettek örömének megtapasztalását, és kiteljesedését, tanulóként és tanítóként egyaránt.
A fenti elvekre épülve alakítottuk ki a Baraka Jóga Iskola választó szakirányokkal működő jógaoktató képzésének elméleti, de legfőképpen gyakorlati tematikáját.
Photo by Marion Michele is licensed under CC0
Szerző: GYURÓ ÉVA, a BARAKA Jóga Iskola vezetője, vezető Jógaoktató