Mit jelent a tanulás a valódi Életben? – 1. rész: Minden találkozásban ott rejlik a tanulás lehetősége

Annyira természetes dolognak vesszük a tanulást és a tanítást, hogy ritkán gondolkozunk el rajta milyen elvek és célok tehetik hasznosabbá, örömtelibbé és hatékonyabbá.

Vajon ebből a szempontból rendben működnek –e jelenlegi oktatási rendszereink és módszereink? A cikk több évtizedes tanulói és tanítói tapasztalataim alapján vet fel megfontolandó nézőpontokat, és irányelveket, melyek bárkinek segíthetnek fejlődni és változni.

Minden ember tanuló és tanító az élet folyamatában. Minden találkozásban, cselekedetben és kommunikációs interakcióban ott rejlik a lehetőség valami újnak a felfedezésére, legyen az „belső” vagy „külső” valóságunkban. Ennek felhasználásához csak nyitott szívre van szükség, mely átveszi az irányítást a viszonyítások alapján rendszerező, és elkülönítő elme felett.

Megéri feltenni a kérdést. Milyen gyakran vagyunk tudatában ennek a kölcsönös tanítási folyamatnak?  Ha gyakran, akkor változunk, fejlődünk integráljuk ismereteinket másokéval, s közösen hozunk létre valami újat. Ha ritkán, vagy soha, akkor a saját elképzeléseinket erőltetjük a világra, elkülönülünk azoktól a helyzetektől, ahol ez nem megy. Félve az ismeretlentől, s az azzal járó bizonytalanságtól ragaszkodunk a régihez, az ismerthez, és ellenállunk a változásnak. Gyakran ennek elrejtésére kritizáljuk az újító szándékot, anélkül hogy tudnánk róla, valójában mire is irányul.

Talán nincs is olyan ember napjainkban ki ne tapasztalta volna meg napjaink oktatási rendszerének hatásait. Mi a jelenlegi oktatás szerepe? Főleg az, hogy segítse az alkalmazkodást ahhoz a társadalmi, gazdasági, politikai, oktatási, stb. rendszerhez, melyről már százszor bebizonyosodott, hogy merev, korrupt és az elme által létrehozott elvek (elkülönültség, verseny, konfliktus, stb.) szerint működik. Azonban felvetődik az a jövőt nagyban meghatározó kérdés: megtanítják – e rendszeren kívüli lehetőségeket észrevenni a hallgatóikat az iskolák? Észrevenni és felhasználni azt, hogy az élet végtelen egymással körkörösen kapcsolódó rendszerből áll, és hogy azokban végtelen variációs lehetőség rejlik?

Annak az oktatási rendszernek nagyon gyenge hatásfoka lesz az egyén boldogságára, amely pusztán csak azt célozza meg, hogy egy technikát, módszert, vagy képességet átadjon, és átsegítsen a vizsgán. Az csak a túlélést segíti, a talpon maradást a jelenlegi esztelen versengésben. Ki kell egészülni az életre való érzékenység és a tudatosság megtanításával az oktatásnak, legyen szó közoktatásról, vagy akár egy jógaoktató képzésről.

A valódi tanítás feladata tehát, hogy felébressze azt a majd mindenkiben ott élő Intelligenciát, mely képes szabadon, sablonok, és dogmák nélkül felfedezni az élet összetettségét és világunk folyamatainak összekapcsolódottságát.

Szívből kívánom mindenkinek, ezeknek az elveknek a megtapasztalását, és kiteljesedését, tanulóként és tanítóként egyaránt.

Ezekre az elvekre épülve alakítottuk ki Jógaoktató képzéseink elméleti, de legfőképpen gyakorlati tematikáját.

 

Szerző: GYURÓ ÉVA, a BARAKA Jóga Iskola vezetője, vezető Jógaoktató