Múlt heti cikkünkben foglalkoztunk az intimitás kérdéskörével, s ott már említettük, hogy annak átélését nem kizárólag a fizikai szinten érdemes keresni, hanem testi, lelki és érzelmi szinten egyaránt.
Ugyanez érvényes a szexualitás vonatkozásában is, hiszen ha azt leszűkítjük mindössze a testi dimenzióra, akkor meglehetősen alulértékeljük a természet adta lehetőségeinket a kiteljesedésre, az egyesülésre és egység megtapasztalására. Hiszen végső soron az intimitás és a szexualitás ezekről szól.
Múlt héten említettük, hogy nem könnyű az intimitást teljes mélységében megélni, s ez különösen igaz a szexualitással kapcsolatban. Hiszen annak valódi átélése sokkal több, mint pusztán testi örömök forrásának kihasználása. Ugyanakkor az igazi minőségéhez nemcsak a testi, hanem a lelki eggyé válás is szükséges. Azért nem működik ez sok esetben harmonikusan, mert gyakran túlzott fontosságot kap a testi forma. Nagyon sok embernek okoz nehézséget az elképzelt ideálhoz – vonatkozzon az önmagára vagy a partnerre – való nem megfelelő viszony.
A személyiségben nagyon sok elképzelés él arról, hogy milyennek kell lenni, mi lenne az ideális testalkat és megjelenés, amit nagyrészt egy eltorzult szemléletű médiakép határoz meg. S akinek a kinézete, megjelenése túlságosan eltérő ettől, az különböző gátlásokat alakíthat ki, amelyek megakadályozzák az intimitáshoz szükséges elfogadást és megnyílást. Persze az is igaz, hogy bizonyos fokig akár hasznos is lehet az önmagunkkal való elégedetlenség. Ha például arra sarkal, hogy egészségesebben éljünk, odafigyeljünk étrendünkre, többet mozogjunk, akkor ez kedvező irányba indíthat el változásokat. Ellenkező esetben azonban nagyon sok probléma forrásává válhat az elégedetlenség, és mentális, érzelmi, vagy akár testi kiegyensúlyozatlanságot okozhat. A lelki és érzelmi diszharmónia pedig a szexualitás és az intimitás kiteljesedésének akadályává válik.
Ennek eredményei pedig sokkal összetettebben befolyásolják életünket, mint általában gondolnánk, hiszen a szexuális energia mindenki életében óriási szerepet játszik, akár tud róla, akár nem. Az maga a tiszta, teremtő energia. Nagyon finom és nagyon nagy szenvedély rejlik benne. Amikor azonban a szexuális energia kiáramlása nem harmonikus és nem kerül felhasználásra természetes úton, akkor felgyűlik és megtalálja magának azt a kiáramlási csatornát, amelyben megjelenhet. Azt viszont érdemes tudni, hogy ez egy nagyon finom és nagyon nagy tisztaságú energia, és amennyiben az abban rejlő szenvedély más területen jelenik meg, óhatatlanul diszharmóniát és sok nehézséget okozhat, mert a benne rejlő szenvedély eltorzult formában (cselekedetekben, viselkedésben) manifesztálódik. Érdemes megfigyelni (leghasznosabb önmagunkban), hogy amikor valaki az alkalomhoz vagy az adott helyzethez képest túlzottan nagy szenvedéllyel végez valamit, akkor nagy a valószínűsége, hogy öntudatlanul a szexuális energiák is megjelentek a cselekvésben és az érzékelésben. Ez a legtöbb esetben rövidtávon hasznosnak látszik, mert a nagy szenvedély hatalmas átalakító erővel bír, hosszabb távon azonban mindenképpen káros, hiszen a szexuális energia nem a neki megfelelő csatornán keresztül alakítja át a világot.
Az intimitás megélésének érdekében egy nagyon fontos tényezőjét kell átlépni az elme által létrehozott egónak, ez pedig a sebezhetőség. Az intimitás mindig együtt jár a megnyílással, a belső, lelki falak pillanatnyi leomlásával, s mivel ezek a személyiség védelmét hivatottak szolgálni, eltűnésük a sebezhetőség érzését hozza felszínre. Hiszen amikor elzárod magad a világtól, akkor egy illuzórikus biztonságérzetet teremtesz magadnak, s a biztonság az ego legfontosabb célja. Az érzelmi elzárkózással azonban az a kikerülhetetlen gond, hogy megakadályozza a valódi testi, szellemi és lelki egyesülésnek még a lehetőségét is. Bármilyen furcsán hangzik, csak az képes valódi intimitás átélésére, aki felvállalja a sebezhetőséget, és képes lényét teljesen megmutatni, mindenféle félelemérzet nélkül. S valljuk be őszintén: ezt valóban nem könnyű megtenni addig, amíg az örökké elégedetlen egóval azonosulunk. Amikor azonban már átérezzük, jó esetben tudjuk, hogy a valódi lényünk sokkal hatalmasabb a személyiségünktől, s akkor könnyebben megnyílunk a világnak.
S ebben a folyamatban az a legnagyobb nehézség, hogy nem is tudjuk, milyen öntudatlan, gátló tényezők akadályozzák, amelyek megjelenési formája végtelenül változatos lehet. Ezért érdemes a szerkezeti és működési mechanizmusát tudatosítani az elme önvédelmi funkcióinak, melyek között az érzelmi elzárkózás a legjellemzőbb és leggyakoribb. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy megszűnik az a teljesen természetes kiáramlása annak a pszichikus – érzelmi energiának, ami az emberi létezés sajátossága. Amikor az érzelmi visszahúzódás létrejön, azt az elme a személyiség megerősítésre használja, mely viszont az intimitás legfőbb akadálya. A személyiség így elkülöníti magát az Élet egységes szövedékétől, mindössze egy elkülönült résszé válik. Az intimitásban a részek egyesülnek, eggyé válnak, ezért vágyik minden ember a szíve mélyén az intimitás pillanatainak minél gyakrabban való megjelenésére, mert érzi és tudja, hogy abban az elme számára valami felfoghatatlanul nagy csoda rejlik.
Éppen ezért biztat minden misztikus arra, hogy próbáld ki és tapasztald meg, hogy ha túllépsz a biztonsági zónádon, s valóban meg mered nyitni valakinek magad, testileg, szellemileg vagy lelkileg, akkor milyen új minőségekkel gazdagodik párkapcsolatod és szexualitásod, s általában az életed. S minél inkább válnak természetessé számodra az intim pillanatok, annál inkább válik harmonikusabbá a párkapcsolatod. Hallgass az ősi életfilozófiára:
„Táncolj, mintha senki sem látna.
Énekelj, mintha senki sem hallana.
Nevess, mintha semmi sem számítana.
Szeress, mintha soha senki sem bántott volna meg.”
Szerző: GYURÓ ÉVA, a BARAKA Jóga Iskola vezetője, vezető Jógaoktató