A spirituális úton az emberek jelentős részének az elméje nagyon tanult és csiszolt, és tele van elképzelésekkel és információkkal.
Aki már elolvasott néhány filozófiai, vallási vagy ezoterikus könyvet, – márpedig a legtöbben egy fejlődési szakaszban szinte falják az ilyen jellegű könyveket, – a legtöbb fogalommal, jelenséggel intellektuális szinten már tisztában van.
Ilyenkor nagy csapda lehet, hogy a szellemi utat taposó „kereső” bizonyos jelenséget, gondolatot vagy viselkedésformát elkezdi osztályozgatni. Ilyenkor egyes elképzelések az „igazsággá” válnak, mások pedig rossznak, elítélendőnek lesznek bélyegezve, és azokat igyekszik is az ember kizárni az életéből. Ilyenkor a lemondás segítségével határozza meg a saját énképét, s megerősíti egóját, holott legtöbbször éppen ellenkező a cél.
Ez egyszerűen az összehasonlítás mentális szokása, melynek érdemes tudatára ébredni.Legfőképpen azért, mert ez nagyon sok olyan nehézséget hoz létre az életben, amely alapjában véve nem létezik. A személyiség gyakran kijelöl egy pontot az életben, amihez méri, viszonyítja magát. Ha ez a pont valami miatt nem megfelelően lett kijelölve, akkor az a sikertelenség, a kisebbrendűség érzését hozhatja létre. Például meg vagyok elégedve az alakommal, mert úgymond csinos vagyok. Ezt csak akkor tudom, ha van egy viszonyítási alapom, ami meghatározza a mércét. Ha a kissé molettebb szomszédasszonyhoz viszonyítok, akkor jól érzem magam, mert úgy vélem jól tartom magam. Ha a média által favorizált csont és bőr manökeneket veszem alapul, akkor már kevésbé rózsás a kép. A megoldás, mint legtöbb esetben az életben, az arany középút, az egyensúly megtalálása. Ehhez segít hozzá ha felismerjük: a viszonyítási pontot legtöbbször mi önmagunk jelöljük ki, csak éppen öntudatlanul, s aztán erről mintegy elfelejtkezünk. Tehát egy kis józansággal és önismerettel megtaláljuk azokat a pontokat az életben, amelyek segítenek ugyan eligazodni, vagy akár egy egészséges változásra is serkentenek, de nem hoznak létre semmiféle negatív érzést bennünk.Ez is az előző cikkünkben leírtakhoz hasonló azonosulás, csak egy ravaszabb, kifinomultabb formában. Amikor például valaki a spirituális úton, a vallás, a szellemiség nevében lemond bármiről (pl. a szex, a nemiség megtagadása az egyik jellemző eset), akkor az nem feltétlenül jelenti, hogy el is engedte, és megszűnt az azonosulás. Elmében ugyanúgy ragaszkodhat hozzá. Sőt. Az egóját még meg is erősíthette, hiszen „Én már tudom, s én már feladtam, míg mások még nem” – gondolja az egó. Ilyenkor azt gondoljuk, mi már tudjuk ennek szükségességét, más pedig nem.
Nagyon hasznos tapasztalat lehet bárki számára, ha éberré válik az ilyen jellegű összehasonlításra önmagában. Tehát amikor úgy érzed, hogy Te több (esetleg kevesebb) vagy, mint egy másik ember, akkor tudd, hogy még mindig az egód végzi el az összehasonlítást, még mindig ott az azonosulás.
Ha változtatni szeretnél jelenlegi élethelyzeteden, életminőségeden, érdemes megtanulnod a figyelmed a jelen pillanatban tartani. Ilyenkor minden azonosulástól, ragaszkodástól és lemondástól függetlenné tudsz válni. Megjelenik benned a tudatosság dimenziója, s az ebből származó energia minősége összehasonlíthatatlanul tisztább, és könnyedebb. Ily módon harmonikusan és örömteli változások jelenhetnek meg az életedben, mert már nem hozol létre öntudatlan szenvedést az állandó összehasonlítgatással és lemondással.
Kívánom Neked, hogy találd meg a Tudatosság, a Jelenlét csodás dimenzióját!
Szerző: GYURÓ ÉVA, a BARAKA Jóga Iskola vezetője, vezető Jógaoktató