Van amikor jógázók arról panaszkodnak, hogy mennyire fáj néhány ízületük, és milyen izomlázuk van, miután kipróbáltak egy modern és új jógastílust. Mindig meglepődök, mert jógaoktatói tapasztalatom során ilyen hatással ritkán találkoztam.
Aztán rájöttem, hogy nem az adott jógastílus a probléma oka, hanem az általános szemléletmód, ami nagyon jellemző modern világunkra. Ez pedig napjaink jellemző tendenciája, a túlzott rohanás és versenyszellem, ami egyre jobban megjelent és érezhető a jógában is. Pedig a jóga éppen ennek az ellenkezőjét segíti elő, az elcsendesedést és az együttműködést.
A jóga és eredményeinek hatása, ahhoz hasonlítható, mint amikor egy gyönyörű fát szeretnénk a kertünkben elültetni és felnevelni. Bizonyos pontig a mi kezünkben van a cselekvés, aztán viszont már a természeté a főszerep. Megtesszük a tőlünk telhető legtöbbet, de az akarás és az erőfeszítés egy ponton túl már nem segít, és az ellentétébe fordul át. Amikor döntöttünk, hogy valóban egy fa kivirágzását szeretnénk látni, akkor megtesszük a nélkülözhetetlen előkészületeket. Megkeressük a megfelelő magot (amikor majdnem nulláról indulunk) vagy csemetét (amikor már van valamilyen tapasztalatunk), és megkeressük a kiteljesedéséhez legmegfelelőbb helyszínt (jógastúdiót) és földtípust (jógairányzat). Figyelünk, melyik évszakban ültetjük el a magot, és sorolhatnánk a tőlünk függő tényezőket. Amikor azonban a földben van a mag akkor a természet ritmusa és üteme veszi át az irányítást. Ha a türelmetlenségünkben például túlságosan gyakran locsoljuk meg a magot, akkor azzal nem segítünk, sőt akár kárt is okozhatunk..
Ez a szemléletmód nem segíti sem a jógázó, sem pedig a jógaoktató fejlődését. Mint mindennek az Univerzumban, megvan a maga természetes ritmusa, mely van, amikor felgyorsul, és van, amikor lelassul. Azonban be kell látni, hogy bizonyos szakaszokban –mint például a beérés folyamata – már nem a mi kezünkben van az irányítás. Tehát ha jógázunk, ügyeljünk arra, hogy az építse és segítse egészségünket, ne pedig pusztán a teljesítményt hajszoljuk és ne csak az elvárt „hasznon” lebegjen a szemünk előtt, mert akkor jöhetnek például a túlzott megerőltetés hatására megjelenő sérülések.
A legviccesebb eset, amit magam tapasztaltam a versenyszellem és a túlzott akarás nem éppen építő jellegű hatásával kapcsolatban az egyik jógafesztiválon történt. A pódiumon jógások csodálatos zenére, egy gyönyörűen koreografált bemutatót adtak elő. Lágyság, nőiesség és befogadás áramlott belőlük. Látszott, hogy sok munkát fektettek bele, és szívből szeretnének adni valamit a közönségnek. A mellettük lévő standon egy izmos kigyúrt jógaoktató, tengerészgyalogos kiképzőket megszégyenítő hangerővel és stílusban biztatta a csapatát a nagyobb teljesítményre. (Vicces módon tette ezt angolul és amerikai akcentussal). Már majd mindenki észrevette mennyire zavarja a bemutatót a „kiképzés”, (aminek persze biztosan megvan a megfelelő helye és ideje, de valószínűleg az nem egy jógafesztivál).
Ami azonban a legérdekesebb volt, hogy a kiképzőnek fel sem tűnt, hogy a környezetét zavarja az, amit a csapatával csinál. Nem akart rosszat, csak érzéketlenné vált a túlzott fókuszálás eredményeképpen. Tehát ebben az esetben az erőfeszítés, és a teljesítmény akarása éppen a mások iránt érzett érzékenységet csökkentette jelentős mértékben. Pedig az „ahimsza”, a nem ártás legalább annyira fontos a jógában, mint a rugalmas test, és az általa kivitelezett jógapóz.
Ezzel a kis példával csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a jóga az elcsendesedés segítségével vezet ahhoz az állapothoz, amikor ráérzünk az Egységre és a minket másokkal összekötő kapcsolatra. Ennek jellemzője a békés elégedettség, a derűs nyugalom, és a környezettel való harmonikus viszony. Ezt nem segíti a sportból átvett mentalitás és versenyszellem. Ez nem jelenti azt, hogy az rossz lenne, csak a megfelelő helyen kell, hogy használjuk, más esetben több nehézséget okozunk, mint hasznot. Önmagunknak és másoknak egyaránt. Viszont a természetes ritmusban bekövetkező fejlődés, mint például testünk és elménk ellazulása, a stressz csökkentése, a relaxált létállapot kiszélesítése mind építőbb hatóerővé tesz bennünket az élet bármely területén.
Szívből kívánom ezt jógázóknak és nem jógázóknak egyaránt.
Szerző: GYURÓ ÉVA, a BARAKA Jóga Iskola vezetője, vezető Jógaoktató